Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Töröcsik Mari: Nem szabad alábecsülni a nézőt.

2020.03.24

Töröcsik Mari: Nem szabad alábecsülni a nézőt.

Mesterműhely" a Duna Televízióban

torocsik-mari-es-szarvas007-masolata--2-.jpg

 

 

 

 

 

Törőcsik Mari és a szerző

 A Duna Televízió székházában 2000 május 10-én sajtótájékoztatón jelentették be, hogy március 27. és 30. között a Duna Televízió határon túli és hazai tudósítói közül huszonegyen vettek részt azon a négynapos összejövetelen, melyet a Dunaversitas Egyesület szervezett. Az egyesületet alapítói azzal a céllal hozták létre, hogy a Duna Tele-vízió valamennyi munkatársának magas szintű szakmai képzését, oktatását, fejlődését előmozdítsa. A filmes szakemberek mellett képzőművészek, nyelvészek, társadalomtudósok bevonásával oktatják majd a hallgatókat a televíziózás szakmai és etikai kérdéseire.

Az alapítók közül jelen voltak: Benyhe János műfordító, esszéíró, Kozma Imre főtisztelendő, Osváth György nagykövet, Sára Sándor operatőr-rendező, Schrammel Imre keramikus professzor, Szabó Mag-da író, Törőcsik Mari színművésznő, Lugossy László rendező, Pintér György hangmérnök, Tempfli József megyéspüspök (Nagyvárad), Dobos László, Magyarok Világszövetsége régióvezető. A következőkben a sajtótájékoztatón elhangzott hozzászólások néhány kiemelt gondolatát közlöm: Benyhe János: A magyar nyelvszemlélet kérdéseiről szeretnék beszélni. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen a téren ugyanolyan fordulatra van szűkség, amilyen Bartók vagy Kodály működése nyomán a magyar zeneszemléletben ment végbe a század első harmadában. Arra szeretném felhívni a mozgókép-szakemberek figyelmét, hogy valami módon korlátozniuk kellene az úgynevezett életszerű nyelv használatát. Ez ugyanis nem lehet semmiképpen a megértés eszköze. A mai színpadon és filmen igen gyakran érintkezésre alkalmatlan, érthetetlen nyelvet tapasztaltunk. Olyan nyelvszemléletet szeretnénk tanítani, amely betölti a nyelv küldetését, rendeltetését. Schrammel Imre: Elsősorban abból indultam ki, hogy a továbbképzésre jelentkezőknek minden valószínűség szerint a tudomány és művészet határterületein lévő ismeretekre van szükségük. Olyan tudományterületek professzorait kell meghívnunk, akik legáltalánosabban tudják megfogalmazni azt a hiánypótló ismeretanyagot, amelyet szükségesnek tartunk. Gondolom, nem kell magyarázni, hogy a történelemtanításban mekkora hiányok vannak, voltak — és a mai napig sincs helyén ez a kérdés. Az Erdélyből, Felvidékről, Vajdaságból, Kárpátaljáról érkezők nem ugyanazon történelemszemlélet szerint tanultak. Szabó Magda: Én egész eddigi pályámon rengeteget tanultam a színészektől és a rendezőktől. Azt tanultam tőlük, hogy minimális szöveggel engedjük őket útjukra. A színész eljátssza, a rendező megrendezi. Nekem az a reményem, hogy abból az elég hosszú időn keresztül gyűjtött tapasztalatsorozatból, amely hozzásegített, hogy magam is televíziós szervezővé váljak, a tudásom átadható részét átadom a fiataloknak. Megtanítom őket arra, hogy minél kevesebbet beszéljenek. Hagyják beszélni a képet, a képi ábrázolást, szívhez szólóan elérni az emberi tudatot. Amit a népnyelv olyan pontosan tud. Egy-egy jelentős esemény beálltakor nem szoktunk hosszan beszélni. Állunk egy vajúdó asszony ágyánál, és azt mondjuk boldogan: megszületett. Elvesztettünk valakit, akit nagyon szerettünk, annyit mondunk: meghalt. Egy-egy szó mögött múlt és jövő találkozik. Tempfli József: Fontosnak tartom a képzés során, hogy egy egyszerű riport is mindig legyen etikai állásfoglalás. Ne csak szimplán tudósítani vagy szórakoztatni akarjunk. Minden rendelkezésünkre álló eszközt fel kell használnunk, amit Isten elébünk ad. Minden híradásnak kell, hogy legyen mély erkölcsi tanítása, ami előrébb viszi az egyes embert és a világot.

 Lapunk nevében a következőt mondtam és kérdeztem: Csodálatos gondolatokat hallottunk. Bizonyára az oktatás-hatására a képzett riporterek és egyéb szakemberek jobban fognak dolgozni. De a Duna Televízió nézettsége nagyon alacsony, legalábbis Magyarországon. Mi erről a véleményük, nem kellene ezen a téren valamit tenni?

Sára Sándor: A hazai nézettségmérés torzít, hiszen a határon túli nézők ebben nem szerepelnek, de a cél is más, minta kereskedelmi televízióknál. Más-részt műsoraink hatása jóval nagyobb, mint az műszerrel mérhető lenne.

Törőcsik Mari: Én azt tudom mondani felvetésére, nem szabad alábecsülni a nézőt! Bízom az ízlésében. Szívesen néznének igényes, színvonalas filmeket, műsorokat a kereskedelmi csatornák nézői is, ha nem éjjel vetítenék ezeket. „Ennyire nem szabad annak a diktátumnak alá menni, hogy hányan nézik!"

SZARVAS ISTVÁN