Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Palotás Petra: Jövőre remélem németül is megjelennek könyveim

2019.12.08

Palotás Petra: Jövőre remélem németül is megjelennek könyveim

 

palotas-petra.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Palotás Petra és a szerző

Szarvas István (Sz. I.): Beszélgetőpartnerem Palotás Petra, akit pár évvel ezelőtt még a tévéből ismertünk Magyarországon. Azóta most már Németországban él, és ontja a

bestsellereket. Nekem a kedvencem az általad írt könyvek közül a Vénasszonyok nyara. Nagyon kedves történet.Hány százaléka igaz ebből?

Palotás Petra (P. P.): Húha, százalékokat kérdezel egy szerzőtől?  Ez veszélyes, ezt így nem

tudom neked megmondani. De valójában a valós élet indította útjára a történetet. Ez nem azt

jelenti, hogy egy az egyben egy történetet szőttem én tovább, hanem a különböző képeiket, a

különböző mozaikokat raktam össze egy teljesen új Palotás Petra képpé – érzéseket,

gondolatokat, hallott meséket és igaz történeteket.

Sz. I.: Képzeld el, hogy tegnap láttam a Mi történt Vegasban c. darabot. Nem tudom, hogy

ismered-e?

P. P.: Sajnos nem láttam. Hallottam róla.

Sz. I.:  Ez  összefüggésben van ezzel az előbbi kérdésemmel, mert arról van szó, hogy három

ember van, a darabban . Egy főszerkesztőnő, egy kezdő újságíró meg egy híres író.  Egy tinédzser

öngyilkos lett, és ezt a híres író földolgozza és ír egy cikket elküldi egy híres újsághoz  és a főszerkesztőnő meg megbízza,  a kezdő újságírót

ellenőrizze le az adatokat, amik  szerepelnek a cikkben. Erről szól a történet. És röviden az a lényege, hogy

Harvardon végzett ez a fickó, kommunikációs szakértő is, és a legapróbb dolgokkal

foglalkozik. És a végén emiatt nem jelenik meg a cikk. Egy könyvben, gondolom, hogy

egyetértesz vele, azért regény, mert nem kell teljes mértékben a valóságot. De ugyanakkor

egy amerikai szuperújságnál, amit millióan olvasnak, ott viszont nagyon fontos a pontosság.

Mi erről a véleményed?

P. P.: Abszolút egyetértek veled, úgy gondolom, író emberekről beszélünk, de óriási különbség van, ha egy

újságírót említesz, vagy éppen egy könyvnek a szerzőjét. Tehát ez a mi szabadságunk, íróknak ez a mi

hatalmunk, míg egy újságírónak kötelessége, hogy az igazsághoz ragaszkodjon.

Sz. I.: És amikor azt mondta ennek az írónak ez az újságíró nem pontosak az információi, kikérte magának, hogy ez nem

cikk, hanem esszé.

P. P.: Oké, na, erről megint lehet vitatkozni, ugye, hogy mennyire szigorúan veszünk

különböző irodalmi formákat, hogy hol kezdődik egy novella, mi az esszé, mi egy karcolat.

Persze. De akkor is úgy gondolom, hogy ha valaki információkat közöl, tényleg, egy

újságban, annak kötelessége az igazságot közölni. Ettől még lehet, hogy több igazság van, de

legalább ő higgyen abban, hogy ő az igazságot mondja. Én pedig mesélek, aminek van

igazságalapja.

Sz. I.: Amikor mondod, hogy az emberekkel beszélgetsz, a Vénasszonyok nyarában, a

bevezetőben, és akkor amit hallasz, azt akkor később csiszolva, de visszaadod.  Érdekelne te soha nem

csináltál interjúkat?

P. P.: Nem, képzeld el. De lehet, hogy vár még az életben majd egy ilyen feladat is rám.

Mindig más terület volt, ahol volt annyi dolgom, hogy éreztem, hogy el tudom végezni a rám

bízott feladatot. De lehet, hogy egyszer majd még ez is eljön, elérkezik.

Sz. I.: Nem valószínű, mert a kettő pont fordítva szokott lenni.

P. P.: Igen, hogy általában az újságíróból lesz majd szerző, igen.

Sz. I.: Nem, hanem először interjút csinálnak. Meg képzeld el, a Kati Martonnal  a híre amerikai írónővel csináltam egy

nagy interjút, és kikérte magának, „István, én nem újságíró vagyok, hanem én író vagyok”.

Most min dolgozol, és mi foglalkoztat?

P. P.: Remélem, majd a kezedben tartod, hamarosan az Igazgyöngyök c. novelláskötetet,

hogyha a Vénasszonyok nyarát szeretted, akkor ezt a kötetet is szeretni fogod, merem azt

 

remélni, mert olyan történetek vannak benne, ami tényleg az érzelmeket kovácsolja, és nem

világmegváltó gondolatokra kell gondolni, de mégis olyan történet, amelyek jó érzés okoznak

benned. Ez az én vágyam. Hogyha ez sikerül, akkor boldog vagyok. Közben már dolgozom

egy kétrészes regényen, ami 2020-ban jelenik meg. Az 1980-as évek végén játszódik ez a

történet. Egy drezdai, több generációra visszanyúló vándorcirkusz família elindul, hogy

megmérettesse magát a nyugati monacói cirkuszfesztiválon. Erről az útról mesélek a

generációk, családon belüli konfliktusokról, szeretetről, feladatról és természetesen a

politikáról is, hiszen ‘89-et írunk, a berlini fal szempontjából is, Magyarország életében is egy

nagyon fontos dátum. Úgyhogy szerintem egy izgalmas családregényt vehet az olvasó a

kezébe.

Sz. I.: Magyarországon bestsellereket írsz, nem fogsz próbálkozni, hogy Németországban is

kiadd a könyveidet?

P. P.: 2020 remélem, hogy erről is szól, hogy megkezdjük a munkálatokat, hogy egy picit

szélesítsük az olvasótábort, és ahhoz valóban az kell, hogy német nyelvre is lefordítsák az

írásaimat.

Sz. I.: És akkor ott is fogsz tartani sajtótájékoztatót?

P. P.: Úgy legyen! Szeretettel várlak majd.

Sz. I.: Van esetleg olyan, amit én nem kérdeztem, de szívesen elmondanál olvasóinknak?

P. P.: Talán annyit, hogy ez a novelláskötet ez tényleg 44 történetet tartalmaz, és talán az

értéke, hogy minden korosztály megtalálja benne azt az írást, ami megszólítja. Tehát az

egészen fiataloktól az idősebb olvasókig.