Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


l Beszélgetés Aydan Karahannal a török köztársaság nagykövetével

2016.02.22

l

Beszélgetés Aydan Karahannal, a Török Köztársaság nagykövetével

 

Törökország lakossága 65 millió, területe 779 452 négyzetkilométer. A Közel-Kelet legnyugatibb országa a Fekete- és a Földközi-tenger között. Területének 3 százaléka Európában, 97 százaléka Ázsiában fekszik. A GDP növekedése 2002-ben megközelítette a 7 százalékot, az infláció 30 százalék, és a munkanélküliségi ráta 11,4 százalék volt.
Aydan Karahan nagykövettel Budapest diplomatanegyedében, a Városligethez közel fekvő Andrássy úton a nagykövet szobájában török tea mellett beszélgettünk.

 

Nagykövet Úr! Immár több, mint fél év telt el azóta, hogy május 20-án Mádl Ferenc köztársasági elnök úrnak átadta megbízólevelét. Hogy érzi magát Magyarországon, mi az, ami tetszik és mi kevésbé?

− Csak jót tudok mondani, szép környezetben jó munkakörülmények között tudom végezni a munkámat.

2002-ben itt járt hazánkban Prof. Sükrü Sina Gürel államminiszter, aki abban az időben kormányszóvivő volt. Számomra különlegesnek tűnt, hogy a kormányszóvivő miniszteri rangban van. Önöknél ez így szokás?

− Sükrü Sina Gürel ex-államminiszter urat én is jól ismerem és nagyon nagyra tartom tudását. Egy időben volt külügyminiszter és kormányszóvivő. Mivel pártja elvesztette a legutóbbi választásokat, már nem szóvivő. Nálunk az államminiszteri rang nagyon fontos szerepet tölt be és viselőik a miniszterelnök legfontosabb munkatársai. A kormányszóvivői posztot csak miniszter töltheti be, lehet államminiszter, de valamelyik tárca irányítója is. Most például az igazságügy miniszter a kormányszóvivő egy személyben. A médiával való kapcsolattartás nagyon nehéz és fontos feladat.

Tavaly szintén itt volt júniusban a közjogi méltóságok közül a Török Nagy Nemzetgyűlés elnöke, Bülent Arinc. Várható 2004-ben, hogy a miniszterelnök vagy az államfő idelátogat Önöktől?

− 2004-ben a török államfő látogatása a tervek között szerepel. Az Önök államfője 2002 októberében tett hivatalos látogatást Törökországban.

Törökország 1999 decemberében kapott hivatalos státust az Európai Unióhoz való belépéshez. Ön szerint mikorra várható a csatlakozás?

− Nem akarok találgatásokba bocsátkozni, hogy mikor leszünk teljes jogú tagok. 2004 végén reméljük el fogjuk kezdeni a tárgyalásokat az EU illetékeseivel. Ezután reméljük, hogy kedvezően alakul ez a kérdés. Országunk EU-tagsága kétségkívül hozzájárul majd a globális harmóniához. 2004-ben mind a NATO-csúcskonferenciát, mind az Iszlám Konferencia Szervezetének miniszteri találkozóját hazánkban rendezik majd meg.

Bizonyára nagykövet úr egyetért velem abban, hogy a két ország külpolitikai és kulturális kapcsolatai jók. Arra lennék kíváncsi, hogy a gazdasági kapcsolatok terén vannak-e kiaknázatlan tartalékok?

− Az elmúlt időszakban a kereskedelem a két ország között szépen fejlődött. Emlékezetem szerint a török-magyar külkereskedelem meghaladja az 500 millió USA dollárt. Ez a szám nem tükrözi a két ország közötti potenciált. Ami még ennél is fontosabb, az a közvetlen beruházások véghezvitele a két országban, itt gondolok török befektetőkre Magyarországon és magyar üzletemberekre Törökországban. Ezenkívül fontosnak tartanám, ha török és magyar befektetők közösen jelennének meg harmadik országban. A politikai kapcsolataink kitűnőek, a kulturális együttműködésünk kiváló. Készen állunk arra, hogy üzleti kapcsolatainkat kibővítsük. A médiának nagy szerepe lehet abban, hogy az üzleti kapcsolatok további növekedését elősegítse, ezért köszönöm önnek, szerkesztő úr, hogy feltette ezeket a kérdéseket, és kifejthettem a véleményemet.

Kíváncsi lennék életpályáján melyeket tartja a legfontosabb mérföldköveknek?

− Az Észak-Ciprusi Török Köztársaságban, Libanonban és Hollandiában voltam nagykövet, előtte diplomataként más beosztásban szolgáltam Hollandiában, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Harmincnyolc éve tevékenykedem a diplomáciában, itt Önöknél fogom befejezni a pályafutásomat néhány év múlva. Átadom a stafétabotot a következő generációnak, amely felkészültebb nálam.

Érdekelne, hogy excellenciás úr szereti-e a labdarúgást?

− Soha nem futballoztam. Iskolás koromban kosárlabdáztam. Emlékszem még arra is, amikor az Aranycsapat Ankarában járt, kétszer legyőztek minket, de a harmadik meccsre már bizonyára elfáradtak, és a mieink 3:1-re legyőzték őket. Nagyon boldogok voltunk. Abban az időben mindenki ismerte a világon a magyar focit és mi törökök őszintén csodáltuk a magyar játékosokat.

Azért tettem fel ezt a kérdést, mert sajnos Magyarország nem jutott az európai labdarúgódöntőbe, de Önök, ha legyőzik Lettországot, bekerülhetnek.

− Sajnos két nappal ezelőtt csapnivalóan játszottunk Rigában, és kikaptunk 1:0-ra. Bízom benne, hogy Isztambulban nyerni fogunk, mert a török válogatott az esélyesebb. (A lettek nyertek, így Törökország is kiesett. – Sz. I.)

Forrás. Hetedhéthatár
Print Friendly