Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bencze Ilona: Énnekem a gyökereim a legfontosabbak

2020.05.27

Bencze Ilona: Énnekem a gyökereim a legfontosabbak

Bencze Ilonával a Madách Színház színész rendező művésznőjével a Madách Színház társalgójában beszélgetünk Arány és erény című könyvének sajtó bemutatója után 2011 február 12-én.

 

 Szarvas István (Sz. I.) Művésznő, én is csináltam már interjúkötetet, és azt hittem, hogy mindent tudok az interjú műfajáról.  örülök, hogy ön által egy újfajta interjúmódszert ismertem meg.  Nemrég voltam egy könyvbemutatón, ott kimaradtak a kérdések, csak a válaszok  jelentek meg a könyvben. Most pedig  itt  Ön öninterjú. könyve. Árulja el a titkot, hogy egy ilyen híres színész miért öninterjút csinált. Biztos nagyon sokan szívesen csináltak volna. Mint ahogy én is szívesen csinálom.

 Bencze Ilona (B. I.:) Biztos szívesen csináltak volna velem, és én nem azért csináltam öninterjú kötetet, mert nem bízom a kollégákban, hanem azért, mert én olyan kérdéseket szerettem volna magamnak feltenni, amit senki nem tud nekem feltenni, mert ezeket a kérdéseket csak én tudom, és azokat a válaszokat, amiket szeretnék megválaszolni ennek kapcsán, csak én ismerem.

Sz. I.: Megdöbbentő információ ezen a könyvbemutatón az volt, mikor mondta, hogy ön 40 éve itt dolgozik ebben a színházban. Én meg azt hittem, hogy "csak "25. Az egy óriási idő de  elmondhatom, hogy nem változott az elmúlt 20 évben.

B. I.: Köszönöm szépen a bókot.

Sz. I.: Ez az igazság. Mi késztette arra, hogy könyvet írjon  interjú formában,mert amikor az ember csinál egy interjút, akkor azért van valami elképzelése, hogy most elkezdi az első könyvét. Azt tudom önnek mondani, hogy ha az első könyvét megírta, akkor biztos fogja követni. a második

B. I.: Én megbízást kaptam erre a könyvre, lehet, hogy magamtól nem jutott volna eszembe, hogy megírjam ezt a könyvet. De amikor letettem végül is   nem tollat, hanem a számítógépet, amikor az utolsó mondatokat leírtam és leadtam a könyvet, akkor éreztem egy nagy ürességet.  Valószínű, hogy érzek majd késztetést arra, hogy még írjak. És hogy miért írja meg az ember a gondolatait? Nagyon nehéz beszélni a könyvről.   Azt hiszem hogy ennél nincs nehezebb dolog. Egy szerepről is könnyebb beszélni, hogy én ezt miért játszottam el, hogy játszottam el, mi volt számomra ebben fontos, mi volt érdekes, de amit már leírt az ember egy könyvben, iszonyú nehéz utána arról beszélni., ennél nehezebb helyzetben, mint hogy én a saját könyvemről beszéljek, azt hiszem, hogy soha életemben nem voltam, mert kiírtam magamból mindent, amit szerettem volna.

Sz. I.: Azt értem, de még mindig szeretnék visszatérni arra, hogy nagyon sokan írnak. Mert ez egy életrajzi könyv. És ezt megírhatta volna anélkül, hogy nem tesz  fel kérdéseket magának. Bevallom hogy ez nagyon imponál nekem.…

B. I.: Igen, de úgy engem nem érdekelt volna, hogy úgy írjak  életrajzi könyvet, hogy születtem ekkor és csináltam ezt, azt… ez fel sem merült bennem, hogy én így írjak .  Ezt a formát találtam érdekesnek és ezt gondoltam jónak és valamennyire újszerűnek is. Nem én találtam ki ezt a műfajt, de nem sokan írtak így könyvet. Úgyhogy én ebben aztán olyan örömömet leltem. Amikor én ezzel elindultam, akkor én már nem akartam, eszembe se jutott volna másképp.

Sz. I.: Végső soron kinek ajánlja ezt a könyvet?

B. I.: Én úgy gondolom, hogy én mindenkinek ajánlom ezt a könyvet. Mindenkinek aki értékek, és érzelmek mentén gondolkodik az életében, és aki úgy gondolja, hogy mindaz, ami az életében történik vele az érzelemből és a harmónia iránti vágyból táplálkozik.  Nagyon nehéz erről beszélni.  Énnekem a gyökereim az életemben a legfontosabbak: a család, a gyermekem, a barátaim, a színházaim, a szakmám. Tehát mindenből gyökerek. Ha nincsenek az embernek gyökerei, akkor elvész.  Minden növény, aminek nincs gyökere, az elpusztul.  Az ember akkor pusztul el, ha nincsenek gyökerei, és én büszke vagyok rá, hogy nekem vannak gyökereim, és én szeretem ezeket a gyökereket és nagyon ápolom, ugyanúgy, ahogy a virágaimnak a gyökereit is.

Sz. I.: Nagyon szépen köszönöm.

 

bencze-ilona.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Bencze Ilona  és a szerző

Hetedhéthatár 2011 február 12