Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az egyén négy legnagyobb reménye

2016.07.26

Az egyén négy legnagyobb reménye

Paulo Coelho  a világhírű brazil író nemcsak regényeket ír - és dalszövegeket írt fiatal korában  hanem mestere a rövid műfajnak is. Az Athenaeum Kiadóval együttműködve közölte sorozatát  a METRÓ újság a hét főbűnről.  Ebben a cikkben Coelho írást közlünk a hét főerényből.  a másodikról: a reményről.

Egy hászid történet szerint (zsidó hagyomány): A negyvennapos vízözön végén Noé kiszállt a bárkából. Tele volt reménnyel, tömjént gyújtott, körülnézett, és mindenütt pusztulást és halált látott. Noé föl-háborodott: Mindenható, ha ismerted a jövőt, minek teremtetted az embert? Csak azért, hogy megbüntethesd? Háromszoros illatfelhő szállt az égbe: a tömjén, Noé könnyeinek illata és tetteinek aromája. És jött a válasz: Az igaz emberek imái mindig meghallgatást nyernek. Megmondom neked, miért tettem: hogy megértsd művedet. Te és utódaid a remény segítségével mindig újjáépítitek a világot, ami a semmiből lett. Így megosztjuk a munkát és a következményeket: mostantól mindketten felelősek vagyunk.

Az egyén négy legnagyobb reménye:

1. rátalálás az igazira

2. anyagi biztonság

 3. egészség

4. halhatatlanság (forrás: Listák könyve, Irving Wallace, 1977)

Az emlékezetben megőrződés reménye: A nagy kalifa, Alrum Al-Rahid elhatározta, hogy olyan palotát építtet, amely jelzi birodalma nagyságát.

A kiválasztott föld mellett egy szalmakunyhó állt. Al-Rahid megkérte a miniszterét, győzze meg a tulajdonost —egy öreg szövőmestert adja el a kunyhót, hogy lerombolhassák. A miniszter megpróbálta, de hiába. Amikor visszatért a palotába, azt tanácsolták a kalifának, hogy egyszerűen kergessék el az öreget.  Nem  felelte Al-Rahid. Ez a kunyhó is a hagyatékom része tesz majd. Ha majd ránéznek a palotára, azt mondják: nagy ember volt. És ha ránéznek a kunyhóra, azt mondják: igazságos volt

Szarvas István